Díj!

Halihó...a blog ismét bővült egy díjjal.

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek ( ne felejtsd el linkelni a blogjukat) !
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

1. Köszönöm Gabicaa

2. Megvan.

3. A másik blogomon olvashattok rólam 7 dolgot. :)

4. Kstew

   Fanni

   May

5. Megvan.

Most csak nekik küldöm, ugyanis ezt a díjat meg kaptam a harmadik blogomra is...és ottan is olvasható lesz még egy pár emberkének a neve, akinek küldöm. :)

Puszika<3

Dóry(L)

26. rész

( Kris szemszög )

Miután Rob is elment... aludni próbáltam, de nem sok sikerrel. A fejemben többnél több gondolatok cikáztak. Egy részről, nem értettem, hogy ez a Richard aki elvileg a vér szerinti apám, mért próbál rajtam segíteni, azok után amit a fejéhez vágtam a balesetem előtt. És, hogy-hogy Rob ezt csak így hagyja?! Nem értem. Jó, igaz ez az én döntésem, és az én életem, de akkor is... De azt tudom, hogyha belegyezem a műtétbe, adni fogok Richardnak egy esélyt. Aj...bárcsak itt lennél most velem anya. Akkor tanácsot tudnék kérni tőled. Amikor kiderült, hogy Richard az apám, gyűlölni akartam anyát. De nem tudtam...
Miért ilyen nehéz az élet?
Bár, lehetne egy olyan világ ahol, mindenki csak feltétlenül boldog. ... habár ez se lenne olyan jó. Hisz az élethez hozzá tartozik, a rossz is, és a boldogtalanság is. Mert ha nem lenne boldogtalanság, akkor nem lenne boldogság is.  Az élet egy játék, a nyer akkor feltétlenül boldog lehet az ember. De ha veszít akkor minden oda vész. A család, a szeretet, szerelem, és a boldogság is...
Reggel ismételten Rob csókjaira ébredtem. Felülve az ágyon, hosszas beszélgetésbe egyelődtünk. Mint addig amíg a doki, és Richard meg nem jelentek. 
Az a mosoly, amit Rob csalt az arcomra ismételten lehervadt....



( Rob szemszög )


Istenem, mondd mért bünteted őt, és engem egyaránt?! Nem szenvedtünk már éppen eleget?! Az a sok, gyász. Az a sok szenvedés amiket átvészeltünk éveken, hónapokon, órákon át nem volt elég?! Mért nem lehetünk felhőtlenül boldogak?! Miért kell, egy olyan nőnek, mint Krisnek ennyit szenvedni?! 
Még fiatal, előtte van az élet. És te uram ezt mind elakarod venni tőle?! Helyette vedd el az én életemet. Ha az kell, hogy ő boldogan élhessen az nekem mindent megér. Még a halál is. Szívesebben  vetném magam akár a tűzbe is, csak ne halljon meg...
Egész éjjel csak -e fajta gondolatok cikáztak a fejemben... Aludni épp hogy egy két órát aludtam...
Reggel felébredve, egy gyors zuhany után és megreggelizve Mandyt elvittem az oviba. Aztán pedig már száguldottam is Kristenhez a kórházba... Leparkolva a kórház egyik parkolójába, máris Kris szobájánál termettem.
Belépve a szobájába, néztem ahogyan alszik.
Milyen békésen, és nyugtalanul alszik. 
Nem bírtam megállni,hogy ne csókoljam végig, a szépen ívelt ajkait. Apró csókokat lehelve az arca minden egyes szegletére, ismételten sikerült felkeltenem...
Beszélgetésünket a doki, és Richard zavarta meg. Belépve a szobájába, Richard szeme köztem és Kris között járt. 
-Jó reggelt. -köszönt először a doki.
-Jó reggelt magának is.-köszöntünk egyszerre Krissel.
-Sziasztok.-köszönt Richard is. 
Amit mi is viszonoztunk.
-Szóval...akkor Miss Stewart mondja el a kéréseit, óhajait Mr. Pattinson-nak.-kérte a doki Krist.
Kristen megköszörülte a torkát, és szólásra nyitotta a száját.
-Rendben. Szeretném, ha a mostani kérdésemre őszintén válaszolna. Mi vezérelte arra, hogy engem megmentsen? Miért vállal ekkora felelősséget értem?-tette fel a kérdést Krist.
Az első kérdésére én is nagyon kíváncsian vártam Richard válaszát. Amit pár perc elteltével meg is kaptuk.
- Rendben. Nem fogok hazudni. Mert már a hazugságokból jutott épp elég...A bűnbocsátás és az édesanyád iránti szerelmem.És az, hogy te az én lányom vagy. Ezek az okok amik inkább arra vezérelt, hogy alávessem magamat a vizsgálatoknak. Szeretném, ha a műtét után tartanák a kapcsolatot egymással. Tudom, hogy nem érdemlem meg, de kérlek kis lányom adj egy esélyt. 
Így látva Richardot, még soha sem láttam. A szívem szerint most jól elküldeném melegebb éghajlatokra. De Kris élete a tét. Így inkább visszafogtam magam.
-Rendben. De akkor tartania kell magát, az elvárásaimnak/elvárásainknak. Hiába Rob nem a maga fia, attól mondhatni maga nevelte. És ott van Vicky akinek apára van szüksége.
-Rendben. De egy valamit kérnék, ne magázz. Inkább tegezz.-érte most már őt Krist.
-Rendben. De ne várd el, hogy egyhamar apának szólítsalak, és azt se várd el, hogy a bizalmamba fogadjalak.-egyezkedett Kris még mindig Richarddal.
-Rendben.-mondta Richard.-Akkor én most távozom. Két nap múlva találkozunk.Sziasztok.
Mi is mondtunk neki, egy szia félét majd kiment.
Krissel még hosszasan beszélgettünk a holnaputáni napról. Hiszen ha, az úr is velem/velünk van akkor Kris meggyógyul és végre egészségesen és boldogan élhetünk majd együtt...

Értesítés!!!

Hali...ez még nem friss...csak egy értesítés...miszerint, hogy nyitottam még egy blogot.
http://cinderella-story1993.blogspot.com/

Akinek van kedve nézzen be...

Tsók<3
Dóry(L)

Nem szeretnék most egyebet mondani, csak is annyit, hogy Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok...minden kedves erre látogatónak  és olvasónak. :)

Tsók<3 Dóry(L)