19. rész

Kiszálltam a kocsimból, és előre sétáltam, hogy vajon mi is lehet annak az oka, hogy dugóba kerültem. De ami ott fogadott... nem akartam hinni a szememnek...

( Rob szemszög )

...Kristen kocsiját láttam. Még közelebb mentem, és láttam amint a mentősök egy hordágyra fektetik rá. 
-Kris.-szóltam hozzá.
De ő meg se moccant. Megfogtam a kezét, de még mindig semmi.
-Maga a rokona?-kérdezte az egyik mentős.
-A barátja vagyok.Kérem mondja el, hogy mi történt?-kérdeztem, idegesen.
-Szembe ütközött egy kamionossal. És, hát súlyosan megsérült. Nem tudunk ennél többet mondani. Azonnal a kórházba kell szállítanunk.-mondta.
Elengedtem Kristen kocsiját, és visszaültem a kocsimba. Amint szabad lett az út, követtem a mentősöket. Közben felhívtam Ashleyéket, és Vickyt is...hogy megtaláltam Kristent, de kórházba került. Időközben megérkeztünk a kórházba, ahol Kristent sürgősen a műtőbe szállították. 
Egy óra múlva megérkeztek Ashleyék is akik Vickyt is hozták magukkal. Elmondtam neki amit én is megtudtam. Mandy az én ölembe ült, és úgy sírt Kristen végett. Ahogyan Ashley, Nikki és Vicky is. Cammel, még úgy ahogy sikerült magunkat tartanunk. Órák teltek el mikor kijött egy orvos a műtőből. Azonnal odarohantunk hozzá.
-Doktor úr, kérem mondja el, hogy mi baja van.-kértem.
-Maguk a hozzátartózói?-kérdezte mire mind bólintottunk.-Először, is nagyon sok vért vesztett. Így vér át tömlesztésre volt szükségünk. Néhány bordája meg repedt és, el is tört. De súlyosan beütötte a fejét. Amitől, lehet hogy elveszítette az emlékeit, és a látását is.
-Micsoda? Hogy hogy lehet?-kérdezte Cam.
-Úgy, hogy az agyának a látóközpontja megsérült, az erős ütéstől.-válaszolta a doki.
-Uramisten, Kristen ezt nem fogja kibírni.-sírt fel Ashley.
-És az emlékei?-kérdezte Vicky.
-Azok, lehet hogy megmaradtak. De lehet, hogy el is veszítette őket. Hogy maradandó lesz-e vagy sem, azt majd csak akkor tudhatjuk meg, ha majd felébred.
-Bemehetünk?-kérdeztem.
-Most átvisszük, egy külön szobába, és majd oda bemehetnek hozzá.-mondta, majd visszasétált a műtőbe.
Negyed óra múlva tolták kifele Kristent, akinek a feje és a szeme egyaránt be volt kötve. Az egyi orvos, szólt, hogy kövessük őket. Mi így is tettünk. Mikor megérkeztünk egy kórterembe, az infúziót felakasztották, az infúzió állványra majd, távoztak. Mi pedig bementünk a szobába....
Ashley, Nikki, Vicky helyet foglaltak az egyik kanapén, ahol hamarosan el is aludtak. Cameron, Mandyvel az ölében a másik kanapén foglalt helyet, és őket is elnyomta idővel az álom. Én Kristen ágya melletti székre ültem, és az egyik kezét a két kezem közé fogtam. És kértem, hogy maradjon velünk, és hogy ébredjen fel, mindaddig amíg el nem aludtam én is...


( Fél évvel később )


Kristen még most sem tért magához. Kómába esett. Cameronékat hozzánk költöztettem. Dolgozni is csak a baleset után... egy hónap elteltével mentem. Ahogyan Cameron, és Vicky is az iskolába. Mandyt ugyan úgy rendesen vittük óvodába. Nikki Samhez költözött, míg Ashley Bobbyhoz. Ugyan is ők összejöttek. Legalább nekik összejött. Én minden szabad időmet a kórházban, Kristen mellett töltöttem, és töltöm is. Mindig mikor bejövők hozzá elmesélem,hogy mit csináltam a minap. Az orvos szerint, ha beszélünk hozzá. Talán hamarabb felépül. A többiek már kezdik feladni a reményt, hogy talán soha nem fog már Kris felkelni a kómából. De én mind mindig, csak reménykedem, hogy felkel a kómából, és új lappal kezdhetünk mindent. Azt is mondták a többiek, hogy talán ismerkedhetnék más lányokkal is. De én ilyenkor mindig veszekedek velük, hogy mégis... hogy merészelik azt kérni...hogy lépjek tovább Kristenen. Hiszen ő az a nő, akit tiszta szívemből szeretek. Soha, nem tudnék ránézni egy nőre sem úgy mint ő rá. Nekem nem kell más nő. Csak is Kristen...

UI:  Sorry, hogy ilyen rövid lett. De ígérem, hogy a következő feji már hosszabb lesz. Remélem ehhez is kapok majd komit.:) Pusszantás:Dóry