20. rész

( Rob szemszög )

Újabb két hónap telt el, és Kristen még mindig nem ébredt fel. Az orvosok azt mondják, hogy elvileg már rég fel kellett volna ébredni-e a kómából. Ugyan is semmi erre utaló jelet nem találtak nála, hogy kómába essen.
Holnap lesz Kristen születésnapja, ezért a srácokkal úgy döntöttünk, hogy mindannyian bemegyünk hozzá és énekelni fogunk neki, a születése napján. Az orvosok szerencsére belegyeztek. Én is mind a srácok szabadnapot vettünk ki a mai napra, hogy Krissel lehessünk. Mandyt se vittük oviba. Aminek ma kivételesen nagyon is örült. Hiszen mindennél jobban imádja a nővérét. Cameronnal is egész jól kijöttünk. Már szinte úgy tekintek rá mint ha az öcsém lenne. Örülök annak,hogy Vicky vele jött össze. Hisz ő is megérdemli a boldogságot.
Már délután 2 órára mind a kórházban voltunk, elsőnek Sam és Nikki énekelt neki egy számot, majd őket követve Bobby és Ashley, őket pedig Marcus, Tom Vicky és Cameron. Majd végül de nem utolsó sorban én következtem.

I'll be your man
And I'll understand
And I'll do my best   
To take good care of you

You'll be my queen
I'll be your king
And I'll be your lover too
Yeah yeah

Yes I will

Derry down green
Color of my dream
A dream that's daily coming true.
And ohhh when the day is through
I will come to you and tell you of
Your many charms

And girl you look at me
With eyes that see
And we'll melt into each others eyes

You'll be my queen
And I'll be your king
And I'll be your lover too

Ebbe a dalba bele adtam, minden érzésemet. Az iránta érzett érzéseimet. A szerelmet, amit iránta érzek. Soha, nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire fogom szeretni mind őt. Hiába tudtam, hogy amit iránta érzek az nem helyes. Hisz én a tanárja vagyok. De a vágyak és a szerelemnek nem tudok, és nem is akarok tudni parancsolni....Mielőtt találkoztam Kristennel, az mondó voltam, hogy soha nem fogok senkibe se beleszeretni. Mert akkor csak a szenvedés lenne az egész. Ebből a szüleim kapcsolata volt rá az élő példa. Mind a ketten csalták, és hazudtak egymásnak. Avval hitegették egymást, hogy szeretik egymást...és hogy minden a legnagyobb rendben van. De kiderült, ez csak mind hazugság volt. Csak azért voltak együtt, hogy ne legyenek egyedül. Na meg persze miattam, és Vicky miatt. Akkoriban mindenki úgy hitte, hogy ők a tökéletes férj és feleség. Később, mikor meghalt anya, mindenre fény derült. De avval, hogy megtudtuk az igazat minden romba dőlt. Ha, akkor az a mocsok nem jelent volna meg, és mondta volna el az igazat akkor Kristen nem feküdne itt kereken 7 hónapja kómában. Hanem, talán együtt lehetnénk boldogan. 

Hányszor kívántam azt ebben az elmúlt hét hónapban, hogy bárcsak újra felébredne, és együtt élhetnénk. Bár, újra rám mosolyogna avval a szép mosolyával. És bár hallhatnám újra azt a gyönyörűen csilingelő csodás hangját.Hm...

( Ashley szemszög )

Nem értem, hogy mért pont mindez Krissel történik. Hisz ő kedves, megértő, gondoskodó és szerethető lány. Ha ő nem lenne, nem tudom, hogy mi Nikkivel mihez kezdtünk volna. Hiszen ő bátorított mindig minket arra, hogy tegyünk az álmaink beteljesítése érdekében. Ami hála neki, be is teljesedett. Csodálom, hogy mi mindent elviselt. Főleg azok után amin keresztül ment. Hisz akit az apjának hitt sokáig, nagyon szeretett, de elvesztette. És mégis tovább lépett. Majd utána az anyját vesztette el, akit szintén szeretett és imádott. És, ez után is megpróbált tovább lépni. Ide költözött az öccsével, Cameronnal. És a húgával Mandyvel. És a nyakába vette az irányítást. Dolgozni kezdett, közbe iskolába is járt és gondoskodott a testvéreiről. Senkit nem ismertem úgy mint őt. Erősen válalkozott arra, hogy jó testvére legyen a testvéreinek. Ami mint látszódott sikerült is neki. Bár, én is olyan erős lennék mint Kristen. Ha velem történt volna mindez, én nem bírtam volna ki...

Most meg ide jött Robék apja.. vagyis Vicky és "Kris" apja. És tönkre tett mindent. Szegény Kris, annyira kikészült hogy, most idejutott. Ide ebbe a kórházba, ebbe a kórházi ágyba. Ahol már 7 hónapja, hogy fekszik. És nem ébred fel.

Rob, szinte minden nap vele van. Soha, nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire szeressen, és kitartó legyen valaki mellett. De Rob az, kitartó. Látszik rajta, hogy mennyire szereti Kristent. Tiszta szerelemmel szereti őt. Hiába próbáltuk rá venni, hogy ismerkedjen más lányokkal, elzavart bennünket...hogy szó sem lehet arról. Neki nem kell más, csak is Kristen.

Robnál jobb emberrel Krissel sem találkozhatott volna. Hisz Rob, hűséges hozzá. Még hogy nem is jártak, úgy is hűséges hozzá.

Bár felkelne Kristen, és boldogan együtt lehetne Robbal, aki még az állását is képes volt feladni, csak azért hogy mellette lehessen...

( Kristen szemszög )

Nem tudom, hogy mióta voltam a sötétségbe zárkózva, mikor egyszer csak hangokat kezdtem valahonnan a mélyből hallani. Női, és férfi hangokat akik, ismerős dalt énekeltek. Majd, egyszer csak egy kellemes, bársonyos hang csendült fel, egy gitár kíséretével. Még életemben nem hallottam ilyen csodálatosan szép dalt. Mikor vége lett a dalnak, eszembe jutott, hogy hol hallottam már ezt az ének hangot. Hirtelen képkockák peregtek le előttem. Amikor nekiütköztem valakinek a mosdóból kijövet felé. Aztán amikor táncolni kezdtem, ugyan azzal a személlyel akibe beleütköztem. Majd amikor megcsókolt. Az iskolában a tornateremben, mikor ismét megcsókolt, utána mikor vacsorázni voltunk náluk, az apja, majd egy nagy villanás. Hirtelen jött a fel ismerés, hogy akihez ez a hang tartozik, az Rob. Az ő hangját hallottam néha.
Majd arra lettem figyelmes amikor kimondták azt a szót, hogy:
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KRISTEN!
De az nem lehet, hogy nekem ma a születésnapom legyen. Meddig lehettem én eszméletlenül? De erre csak akkor jöhetek rá, ha kinyitom a szemem.
Gyerünk Kris,. Megtudod csinálni.
Addig addig erősködtem, míg ki nem nyitottam a szemem. Majd amikor kinyitottam a szemem, döbbent szempárokkal találtam magamat szembe.
-Kristen!-mondták egyszerre...

UI: Jó olvasást. És remélem ehhez a fejihez is kapok komit.:)
Pusszantás:Dóry