21. rész

Először is köszönöm a 7 db komit.:) És Gabica kérdésére a válaszom, miszerint lesz-e maradandó sérülése Krisnek?! Nem, nem lesz.:) Másodszor pedig remélem szintén kapok majd ennyi komit ehhez a fejihez is.:) 
    " A szerelem olyan mint egy földrengés: kiszámíthatatlan, kissé ijesztő, de mikor már túl vagy a nehezén rájössz, hogy mennyire szerencsés is vagy. "

Elizabeth "nővér"

Dr. Peter Facinelli

( Kristen szemszög )

Egytől egyik, mindenki itt volt körülöttem. Sam, Nikki, Ashley, Bobby, Marcus, Tom, Vicky, Cameron, Mandy és Rob. De mind máshogyan nézz ki most, mint mikor legutoljára láttam őket. Ashley-nek és Nikkinek egyaránt szőkített melír volt a hajában.Vickynek rövidebbre lett vágva a haja, míg Mandy-nek csak hosszabb lett. A fiúknak szintén vágatva lett a hajuk.  De Cam mintha férfiasabb lenne. És Rob...aki meg csak még jobban fest. Már épp szólásra nyitottam volna a szám, amikor egy harmincas éveiben járó helyes doki lépett be. Mikor közelebb jött, jobban szemügyre tudtam venni. Hm...nem is rossz. Rövid fekete haj, zöld szemek. Izmos testalkat. De Robot senki se tudja nálam felülmúlni. 
-Örülök, hogy felébredt Miss Stewart.- Ó, édes istenem még Miss Stewart-nak nevezett. És milyen szép hangja van...
Huh...anyám. Mi ütött belém?!
-Én Dr. Peter Facinelli vagyok.Az ön kezelő orvosa. Mire emlékszik?-tette fel a kérdést.
-Szinte mindenre, azt hiszem.-mondtam, de csak suttogásnak hallatszott.
De úgy látszik, hogy ő értette mit mondtam, mert jegyzetelt valamit a kórlapomra. Utána, gyorsan öntött egy pohárba vizet, amit felém nyújtott.
-Köszönöm.-mondtam, miközben belekortyoltam a vízbe. 
Huh,. ez jól esett. Amint kiittam a pohárból a vizet, a doki el is vette a poharat.
-Nincs mit.-mosolygott rám.-Szóval ott tartottunk,hogy szinte mindenre emlékszik.-mondta, amire egy bólintással jeleztem.-Rendben akkor az amnéziájával minden rendben.És, a kezeit is tudja mozgatni. Most akkor próbálja meg először a jobb lábát megmozdítani.-kérte, én pedig teljesítettem is a kérését.-Rendben.Most a bal lábát.-ezt, is ugyanúgy megmozdítottam mint a jobbat.-Oké. Bénulásra való jelet eddig nem észleltünk. A holnapi napon vizsgálatokon vesz majd részt, hogy biztosak legyünk abban, hogy nem maradt semmi maradandó sérülése, a beleset be közvetelekor.
-Huh...legalább nem leszek nyomorék is.Habár amnéziás lehettem volna.-nevettem fel keserűen.
-Kris ugye ezt nem gondoltad komolyan?-kérdezte felhábórodtan Ash.
-De hogy is nem. Szerinted mért itt kötöttem ki?! Kitudja mennyi ideje feküdtem itt?!
-Kérem fáradjanak ki a szobából. Attól, hogy felébredt még pihennie kell.-utasította őket a doki.
Mire mind fájó és szomorú tekintettel mondtak egy sziát, és ki mentek a szobából. Kivéve Mandy. Ő nem törődve a  többiekkel, az ölembe mászott.
-Kristen, kérlek ne mondj ilyet. Ne csináld ezt többet. Annyira hiányoztál.-sírta bele a vállamba,miközben szorosan át ölelt.-Szeretlek Kristen.
Annyira utáltam magam, az előbbi mondatom végett. Hiszen, azokat bántottam meg aki fontosak az életemben. 
-Shh...Én is szeretlek.-mondtam neki,és nyomtam egy puszit a homlokára.-Kérem, legalább ő hadd maradjon velem.-kértem a dokit.
-Hm...rendben.-mondta, majd a többieket kitessékelve kivonult a szobából.
Arrébb húzódva az ágyon Mandyt az ölembe vettem, és nyugtatólag a haját simogattam. Pont úgy mint régen.Miután már lenyugtattam, elmesélte hogy már hét hónapja,hogy itt vagyok. Ami igazán megdöbbentett. Mesélte, hogy miután én ide kerültem, ő és Cam Robhoz költöztek. Nikki meg Samhez, akik újra egypárt alkotnak. Ashley meg Bobbyhoz, akik szintén egy párt alkotnak. Ahogyan Cam és Vicky is. Azt is elmesélte, hogy Rob minden nap bejött hozzám, és a többiek próbálták rávenni arra, hogy ismerkedjen más lányokkal. De Rob hajthatatlan volt ez téren. Ugyanis akárhányszor fel vetették ezt neki a többiek, mindet elküldte. Ez nagyon meglepett. Hiszen nem számítottam arra, hogy Rob tényleg betartotta a szavát miszerint, ő várni fog rám. Miközben Mandy csak mesélt és mesélt arról, hogy mik történtek bejött egy nővér aki valami enni valót hozott be, és teát. Ekkor megkértem a kedves nővért akit Elizabeth-nek hívtak, hogy küldje be Robot. Aki csak melegen mosolyogva ránk kiment a szobából. Rá pár másodperc múlva Rob be is lépett a szobába. Bátortalanul, de közelebb lépett.
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia.-köszönt vissza azzal a féloldalas mosolyával.
-Mért nem foglalsz helyet?-kérdeztem.
Mire az ágyamhoz húzott egy széket és leült.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Hát...mit is mondjak?! Ez alatt a hét hónap alatt, teljesen kipihentnek érzem magam.-mondtam fintorogva, mire felnevetett.
-Most már tudom, hogy kitől örökölte Mandy ezt a fajta fintorkatást. Tőled.-mire értetlen fejet vágva néztem rá.-Mandy mikor valami nem tetszett neki, vagy egyéb más dolog végett ugyanúgy fintorgott mint te az előbb, hogy felhúztad az orrodat is. Ez aranyos.
-Igen?-csikiztem meg az említettet. 
Aki hangos kacagásba kezdett.
-Ne, ne...miért mindig engem csikiztek meg?-kérdezte.
-Azért mert téged szeretünk a legjobban.-nyomtam puszit az arcocskájára.-Mandy mondta, hogy minden nap bejöttél hozzám.-fordultam vissza Rob-hoz.-és azt is mondta, hogy a többiek próbáltak rávenni téged arra, hogy ismerkedj más lányokkal, de te elküldted őket, hogy hagyjanak evvel békén. -Miért?-kérdeztem rá.
Először zavarba jött a kérdésemtől, majd szólásra nyitotta a száját.
-Mert, mint mondtam akkor neked, mielőtt történt ez a baleset, hogy én várni fogok rád. És én vártam is rád. Vártam, hogy felébredj. Ebben a hét hónapban jöttem rá igazán, hogy mennyire is fontos vagy nekem, és hogy mit jelentesz. Nagyon fontos vagy nekem Kristen. Egyben sokat is jelentesz. Mielőtt megismertelek téged, mindig azt hittem jó vagyok én egymagam, magammal. A szüleim pocsék házassága csak példa volt  számomra, hogy miért ne kezdjek kapcsolatba. De te, jöttél és meg váltóztattad bennem ezt. Hogy talán mégis van rá esély arra, hogy az én párkapcsolati életem jobb, és szebb legyen mint a szüleimmé volt. Még a tanári állást is feladtam, csak azért, hogy veled lehessek. Habár visszavettek az iskolába. Beleegyezve abba, hogyha felébredsz és visszatérsz az iskolába tanulni a többi diákok előtt titokba tartva, hogy mi esetleg egy párt fogunk alkotni. Szeretlek Kristen. Az életemnél is jobban. Érted bármit képes lennék feladni, csak hagyd, hogy veled együtt élhessek tovább.
Magamban végig elemeztem az előbb mondott szavait. Bebizonyosodhattam róla, hogy Rob az egyetlen férfi aki mellett boldogan elképzelhetem az életem. Csak is vele lehetek igazán boldog. Hiszen én is szeretem. Már a baleset előtt tudtam, hogy beleszerettem. Ha ő velem van, jöhet bármi rossz, együtt tuti mindent átvészelhetünk.
-Én is szeretlek Rob.-mondtam könnyezve.-A balesetem előtt is tudtam, hogy szerelmes vagyok beléd csak nem tudtam, hogyan is mondhatnám el neked. Szeretlek.
A szavaim hallatán Rob közelebb hajolt és megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden ami a mi kapcsolatunkat jellemzi....