22. rész.

Először is köszönöm a komikat.:)  Kedves Kriszty!  Nem haragudtam meg azért, amiért azt kérdted, hogy változtassam meg a betű színét.:) Elnézésedet kérem ez téren. Csak változtatni akartam a betűk színén. Egy kicsit unalmas lett nekem ez a fehér szín.:D Így csak válogattam a színeket. Remélem így kéken olvashatóbb lesz majd a feji.:) Öm...tudom, hogy azt írtam az előző feji bejegyzéséhez, hogy Krisnek nem lesz maradandó sérülése... és ezt nem is cáfolnám azzal, hogy most mégis van..vagy valami...csak annyit árulnék el erről...hogy lesz egy műtéti beavatkozása....az, hogy milyen műtéten kell majd át esnie...azt majd a fejiből kiderül..Bocsi ezért...remélem ezzel nem okozok semmi gondod senkivel...:)Hát Gabica...azt hiszem elárulhatom, azt, hogy...eddig azon agyaltam...hogy evvel a törivel nem terveztem egyéb dolgot, minthogy összehozom őket, és utána 3-4 feji végeztével befejezem....de ez pár napja megváltozott...legalább is...hogy nem 3-4 feji végeztével fejezem be-e törit, hanem egy kicsivel később...:)Ugyan is, lesz még egy kisebb féle bonyodalom...Az, hogy milyen sorsot szánok még nekik...azt előbb utóbb olvashatjátok majd. :) Huh...aztszem, egyenlőre ennyi a mondandóm. Jöjjön a kövi feji...Jó olvasást. Pusszantás<3 Dóry(L)

 ( Kris szemszög )


Mikor a csókunk vége szakadt, bejött Elizabeth, hogy most már Robnak, és Mandynek is távoznia kell. Mert későre jár, és nekem pedig pihenésre van szükségem. Hosszú csókok váltása után Rob az ölébe kapta Mandyt, és kimentek a szobából. Evvel kettesben hagyva minket Elizabethtel.
-Igazán rendes a barátjától, hogy 7 hónapon át mindvégig maga mellett volt.-mondta mosolyogva, miközben az infúziót kötötte be.
-Igen az. Pedig mielőtt ide kerültem volna, még nem volt a barátom.-mondtam.
-Én azt hittem, hogy maguk már igen csak régebb óta alkothatnak egy párt.-mondta zavarodtan.
Azon, kattogott az agyam, hogy most elmondjam -e neki a történetem, vagy sem. Hisz ő egy idegen. Habár nagyon kedvesnek,megbízhatónak és szeretetre méltónak látszik. Így úgy döntöttem, hogy elmesélem neki a történetem. Hiszen, eléggé kipihentnek érzem magam. Végül is, az is vagyok.
-Öm...sok dolga van? Vagy éppenséggel ráér ahhoz, hogy kiönthessem magának a szívemet?-kérdeztem.
-Hát..éppenséggel most járt le a műszakom. Csak az infúziót kötöttem még be. Tulajdon képen most ráérek. És, megkérnélek rá, hogy ne magáz. Nem vagyok én olyan öreg.-nevetett.
-Rendben. De akkor te se magázz kérlek.-bólintott. 
Majd leült Rob helyére, és mesélésbe kezdtem. Elmeséltem neki a történetemet az elejétől kezdve, a végéig. Azt, hogy akit az apámnak hittem az végül is nem is az apám. Azt is, hogy elvesztetem a szüleimet, és hogy egyedül neveltem a testvéreimet. Majd, azt is amikor Robbal megismerkedtem, és, hogy ő tulajdonképpen a tesi tanárom. A lányokról is meséltem neki, és a fiúkról is, akik az életem részévé váltak. A balesetem előtti perceket is, amiken keresztül mentem, és a Robbal való beszélgetésünket is...
-Hát...igazán esemény dús életet éltél idáig. Tudod, csodállak amiért hiába sok veszteség ért, sikerült talpra állnod. Nem hiszem, hogy én vagy más talpra tudott volna állni. Azért is csodállak téged, amiért így gondoskodtál a testvéreidről ennyi idősen. Hiszen még te magad is gyerek vagy. Habár ezek alapján, inkább egy kész felnőttnek mondhatni. Szerencsések, a barátaid, hogy vagy nekik. Mint ahogyan te is az előbb mondtad, hogy meglepődtél azon, hogy Rob nem kereset magának más nőt. Ezen én is meglepődtem. Hiszen az ő korában, a fiúk nem kötelezik magukat, egy nő mellett. Hanem inkább ismerkednek, randiznak más lányokkal is. És, hogy míg te kómában feküdtél, addig ő a gondját viselte a testvéreidnek, a testvére mellett. Elképesztő, hogy a sors így egymáshoz sodort benneteket. Ebből látszik is igazán, hogy titeket egymásnak teremtettek. Csak egy valamit tanácsolnék neked, hogy ne hagyd...hogy bármi rossz is közétek álljon. Ha mégis valami közétek állna, próbáljátok együtt megoldani. Hiszen, ha szeretitek egymást igaz szerelemmel, akkor mindennel együtt megtudtok birkózni. Köszönöm, hogy elmesélted nekem a történeted. 
-Én köszönöm, hogy meg hallgattál. És, megfogadom a tanácsod.
-Ennek örülök. De most már próbálj meg egy kicsit pihenni. 
-Rendben.
-Jó éjt Kristen.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Jó éjt Lizzy.-mondtam, majd ki lépett a szobából.
Kis idővel később, elnyomott az álom...
Másnap reggel, Rob csókkal ébresztett fel. Amit rögvest viszonoztam is.
-Hm...Jó reggelt.-motyogtam, miközben elváltak ajkaink.
-Inkább jó napot.-nevetett fel.-Ugyanis 10 óra lesz öt perc múlva.
Elmondtam Robnak, hogy az este elmeséltem Elizabethnek a történetem. Amire Rob azt mondta, hogy ha nekem ezután könnyebb lett, akkor ő neki nem probléma.
Később, bejött a doki is, aki elvitt kivizsgálásokra. Miután minden kivizsgáláson részt vettem, vissza vittek a szobámba, ahol Rob mellett a srácok is ott voltak. Mindenkitől bocsánatot kértem a viselkedésemért, majd beszélgetni kezdtünk. A fiúknak pedig sikerült megnevettetniük.Szerencsére, a srácok hoztak be gyümölcsöket, és édességet is. Mert már nagyon kívántam az édességet, és a gyümölcsöt is egyaránt. Néha-néha Robbal csókokat váltottunk, mire természetesen a srácok igencsak örültek. Ahogyan annak, is immár egy párt alkotunk.  Ebben a pár órában boldog voltam, ahogyan a srácokon is láttam, a teljes értékű boldogságot. De ezt a röpnyi kis boldogságot a drága dokim elrontotta.
-Jó napot.-köszöntött bennünket kedvesen.
-Önnek is doki.-mondtuk.
-Megérkeztek a leletek.-mondta.
-Szuper. És, minden rendben? Mikor mehetek haza?-ostromoltam a kérdéseimmel.
-Bár azt mondhatnám, hogy minden rendben.
-Hogy-hogy?-kérdezték a többiek kórusban.
-Kérem, mondja már ki. Ne kíméljen.-kértem.
Nagy levegőt véve, átfuttatta a szemeivel a papírokat, és szólásra nyitotta a száját.
-A vizsgálatok eredménye többsége, jók. Kivéve amit a vese vizsgálatnál végeztünk. Ugyanis a balesete utáni vizsgálatoknál nem vettük észre, hogy az egyik veséje megfertőződött a baleset során. Így ahhoz, hogy tovább és egészségesen élhessen egy új vesére van szüksége.Amit rövid időn belül, végre kell hajtanunk. -fejezte be a doki, a mondani valóját.
-Ezzel, azt akarja mondani, hogyha ha nem kapok új vesét...akkor...akkor akár meg is hallhatok?-kérdeztem rá.
-Sajnálom. Magukra hagyom önöket.-mondta, majd távozott.
-Kris.-szólt Ashley.
De én közbe vágtam.
-Ha, kérhetem...most hagyjatok magamra.-mondtam.
Rob kivételével, mindenki kiment. Nem bírtam tovább, zokogásba kezdtem. Rob, rögtön mellém ült és magához ölelt. Én, pedig szorosan hozzá is bújtam.
-Most mi lesz?-kérdeztem,zokogva.
-Még nem tudom. De együtt mindent megoldunk. Valamit kitalálunk majd.-simogatott Rob nyugtatólag.
-Igen...együtt mindent megoldunk.-suttogtam, majd az ajkaimmal megérintettem az övét....


( Elizabeth szemszög )


Soha, nem gondoltam volna, hogy egy hozzám hasonló személlyel találkozni fogok majd.Mikor Kristen elmesélte a történetét. Először azt hittem, hogy rosszul halok. De rá jöttem, hogy nem. Ugyanis neki is pont ugyan olyan az élete mint amilyen nekem volt. Csak éppenséggel, én nem a torna tanáromba szerettem bele. Azért is tanácsoltam neki azt, hogy ne hagyja, hogy bármi közé és szerelme közé álljon, és ne egyedül próbálja megoldani eztán a dolgokat, mert akkor ő is ugyanúgy fog járni mint én. Hogy akit szerelemmel szeret, rövid időn belül elveszítsen. Én is így jártam. Sajnos önfejű voltam. Mindig mindent egyedül akartam megoldani. És ezzel csak azt értem el, hogy a szeretet férfit elvesztettem. Remélem Kristen megfogadja a tanácsomat, és nem fog ugyan abba a hibába esni, mint én...




UI: Ez a feji most ilyen rövid lett.:$) De remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket.:)