1.

A nevem Kristen Stewart.20 éves vagyok. A szüleimet elveszítettem, így most egyedül nevelem az öcsémet Cameront, és a húgomat Amandát. Mivel Amanda még kicsi így nem igazán érti,hogy mi történik körülötte.Vele ellentétben Cam, aki mióta anya is meghalt magába fordult.Ezért úgy gondoltam,hogy elköltözünk egy másik városba.Ezt megis osztottam vele is amint hazajött.
-Cam, beszélnem kell veled.-szóltam utána.
-Nem lehetne holnap?
-Nem.
-Akkor mondjad.-vágta le magát a kanapéra.
-Tudom,hogy ez most neked is nehéz, ahogy nekem is.Főleg meg itt.
-Igen.És?
-Szóval.Mi lenne ha elköltöznénk innen és megpróbálnánk egy másik életet?-kérdeztem.
-És ott is lenne egy saját szobám?-kérdezte Mandy.
-Igen lehetne.-mosolyogtam rá.
-Jaj de jó.Akkor menjünk.
Valamennyire örültem,hogy Mandynek tetszik az ötlet.Csak azt nem tudom,hogy Cam mit szól hozzá.
-Felőlem. Úgyse érzem magam jól itt.És te biztos ezt szeretnéd? Vagy csak miattunk aggódsz?
-Egy részt miattatok.Más részt meg én sem érzem magam jól itthon.
-Akkor mikor költözünk? -kérdezte.
-Elsőnek is azt kéne eldöntenünk,hogy hova költözzünk.-mondtam.
-Mit szólnál New Yorkhoz?-kérdezte.
-New York?-kérdeztem vissza.
-Igen. Ott van úgyis az a fősuli ahova szerettem volna menni.
-Rendben.Akkor New Yorkba költözünk.
-Kajak.
-Az. Akkor holnap elintézem a ház eladását, és majd megérdeklődőm,hogy milyen lakás van eladó.Oké?
-Oké. És a suli?
-Majd holnap bemegyek a suliba és kiíratom magunkat.De attól te még mész holnap.
-Jó.Akkor jó éjt.Jó éjt törpe!
-Jó éjt Cam.
-Jó éjt!-köszöntem el én is tőle.
Cam fölment a szobájába. Rá néztem, Mandyre aki már el is szenderedett.Majd fölvettem az ölembe és felvittem a szobájába és lefektettem az ágyába.Betakartam és puszit nyomtam az arcára.
-Jó éjt hercegnőm.
-Jó éjt Kris.-mondta,majd tovább aludt.
Kimentem a szobájából,és lementem a nappaliba.Kikapcsoltam a laptopot, és fölmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyamba, megint sírtam mint minden éjjel anya halála óta, és így sírva nyomott el az álom......