7.

( Rob szemszög )

Miután a munkából hazaértem, Tom hívott.
-Csá haver! Nincs kedved meginni egy két üveg sört, a Bella pizzériában?-kérdezte.
-Szia! De mehetünk.-mondtam.
-Oké, akkor negyed óra múlva ott leszek.Leteszem. Csá!
-Szia!.-ledobtam a telefonom az ágyamra, és bementem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak.
Gyorsan letussoltam, majd felvettem egy kék pólót, és egy farmert. Majd a zsebembe raktam a tárcám, telefonom, és a cigimet.Mire leértem a lépcsőn meg jött Tom.Kezet fogtunk és már mentünk is a vendéglőbe, ahol már Samék ott voltak.
Tom leült, én meg oda mentem Vickyhez aki a pultnál volt.
-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia! Milyen napod volt?-kérdezte.
-A szokásos.-mondtam.
-Aha, tessék.-adta a kezembe a sörömet és a Tom sörét.
-Kösz húgi!-avval elindultam az asztalunk felé.
Mindenki elmondta milyen napja volt,aztán meg hülyéskedtünk. Nekem ki kellett mennem a mosdóba, így felálltam és mentem. Miközben a mosdó felé mentem valaki nekem ütközött. Szerencsére megtudtam tartani magunkat így nem estünk el.
Megnéztem,hogy kivel ütköztem össze. Mikor ránéztem az arcára ős is rám nézett, és beletekintettem azokba a gyönyörű zöld szemekbe. Jobban is megnéztem, és elállt a lélegzetem. Hihetetlen milyen gyönyörű.
-Bo....bocsánat.-mondta egy kicsit akadozva.
-Nincs semmi baj. Én kérek bocsánatot. Én nem figyeltem hova lépek.-mondtam és rámosolyogtam. Nem akartam,hogy magát hibáztassa.
Még mindig a karjaimban volt, és belélegeztem az illatát. Milyen finom az illata. Majd elengedett, és én is elengedtem a derekát.Hirtelen, hiány fogott el iránta. Letekintet a mellette lévő kislányra, aki szintén olyan szép volt mint ő, és vissza pillantott rám.
-Akkor mi most megyünk.-mondta.-a hangja is nagyon szépen csengett.
-Oké.Nekem is mennem kell. Hív a természet.-mondtam.
-Szia!-köszönt el.
-Szia!-köszönt a mellette lévő kis lány.
-Sziasztok!-köszöntem el, és bementem a mosdóba.
Mikor végeztem vissza mentem a srácokhoz, de a szemeimmel őt kerestem.Meg is láttam őt egy asztalnál, egy sráccal ültek. Hm...Biztosan a barátja. Hiszen, egy ilyen szépségnek nem lehet,hogy nem legyen barátja. Csalódott voltam, hogy már van valakie.
Majd miután megittuk a sörönket, haza indultunk.
Otthon Vickynek a homlokára adtam egy puszit, aztán bementem a szobámba majd, levetkőztem és lefeküdtem. Magam elé képzeltem őt. Ahogy zavarban volt, és a csodás szemeit. Mi van, ha nem is a barátja az a srác? De mind hiába, hiszen nem igen  látom őt többet.
Még a nevét sem tudom. Még soha senki nem váltott ki belőlem ilyet mint ő. Mit meg nem adnék, hogyha még egyszer láthatnám az arcát, és halhatnám a hangját. Majd elnyomott az álom.Róla álmodtam.Amint meg csókolom,ölelem és hogy boldogan sétálgatunk egymás kezét fogva egy tengerparton.....
Reggel az órám csörgésére ébredtem. Eszembe jutott,hogy mit álmodtam.Különös volt. Szinte mintha valóságosnak tűnt. Megráztam a fejem,  elvégeztem a reggeli teendőimet és felöltőztem. Bepakoltam a táskámba,majd lementem a konyhába.
-Jó reggelt!-adtam egy puszit Vicky arcára.

-Jó reggelt!-mondta majd elém rakta a reggeli kávémat.
-Köszönöm.
Megittam a kávém, és kimentem az udvarra elszívni egy cigit. Mire elszívtam a cigimet Vicky is kész volt. Majd elindultunk az iskolába.....