10.rész

( Rob szemszög )

.....az a csaj akivel összeütköztem a mosdónál.Nem hittem volna, hogy újra látni fogom.
-Parancsoljatok, két üveg Amstel. Még valamit esetleg?-kérdezte, mindvégig engem nézve.
-Aha, a telefonszámod, és a neved.-mondta neki Tom.
Ő csak mosolygott, majd visszasétált a pulthoz. Ez hihetetlen.
-Hé Rob! Csak nem elvette a te eszedet is a pincércsajszi? Habár azt meg kell vallani, igazán csinos.-ütögette meg a hátam Tom.
-Ő az.
-Ki?
-Ő, volt az a csaj akivel összeütköztem a mosdónál.-feleltem.
-Ja, az akit még azóta se tudtál ki verni a fejedből.-mondta.
Amit be kellett vallanom, hogy tényleg igazat mondott. Azóta is minden áldott percben ő rá gondoltam.
-Akkor azt hiszem, hogy nem próbálom felcsípni. Mivel te hamarabb szemet vetettél rá.
-Kösz haver! De nem hiszem, hogy lenne nálam esélye. Hisz a múltkor nem egyedül volt. Volt vele egy srác, és egy kis lány, aki igencsak a húga lehetett.-mondtam szomorkásan.
-Az is lehet, hogy az a srác a testvére volt, és nem a pasija.-mondta.
-Bár igazad lenne! De akkor is kétlem, hogy  nincs barátja.
-Mért nem beszélsz vele? Úgy is téged nézett az előbb.-kérdezte.
Épp felállni készültem mikor bejött az a srác a kislánnyal akivel a múltkor volt itt. Így vissza ültem a székemre.
-Éppen most jött meg az a srác akit mondtam.
Majd odamentek ő hozzá, a kislányt az ölébe vette, a srácot megölelte.
-Hát haver, lehet mégis a pasija az a pasas.-mondta.
Időközben betévedtek Sam-ék is. Akik csatlakoztak hozzánk. Most Vicky szolgált ki minket, és nem ő.
A srácok elmesélték, hogy milyen remek napjuk volt. Ami segített valamennyire elterelni a figyelmemet róla.

Majd felcsendült egy dallam, és valaki énekelni kezdett, és zongorázni. Mivel a színpad előtt sokan ültek, így nem láthattuk, hogy ki énekel.
Ez a dal, ami most szól, nagyon tetszett. Szépen és tisztán énekelt. A srácokkal mind a hang forrását kerestük a színpadnál.Ez előtt még soha nem hallottam ehhez hasonló dalt. Gyönyörű volt.
-Hm... Lehet, hogy hülyén hangzik. De nekem ez a dal, és a hang nagyon ismerősnek tűnik.-filózott Sam.
-Nem, lehet hogy dolgoztál már vele?-kérdezte Bobby Sam-től.
-Nem. De ez a hang tisztára olyan mint...áááá. Nem lehet ő. Hisz ő nem itt lakik.-morfondirózott.
-Beavatnál minket is?-kérdezte tőle Marcus.
-Várjatok egy pillanatra.-csitított le minket.
Mind csöndbe vártuk, hogy Sam megszólaljon. Mikor a dalnak vége lett. Mindenki nagy taps viharba kezdett, velünk együtt. De mi még most se láttuk, hogy ki volt az aki énekelt.Majd Sam megszólalt.
-Szóval. Mielőtt ide költöztem Los Angelesben laktam. Ott volt egy csaj, akit szinte a húgomként szerettem. Nagyon jóba voltunk. Hisz egymás mellett laktunk. És voltak időszakok mikor együtt énekeltünk. És írt is nekem dalokat.Azóta sem találkoztam olyannal, rajtad kívül Rob aki jó dalokat írt volna.
-Kösz.-köszöntem meg. Mire ő csak bólintott, és folytatta tovább.:
-Nagyon tehetséges volt. Nála jobb énekesnővel még nem találkoztam. Mindig is mondtam neki, hogy mért nem vág bele az éneklési karrierbe. De mindig azt, mondta idézem: " Én nem azért akarok énekelni, hogy híres legyek, és nekem senki se mondja meg, hogy mit-hogy énekeljek! " -nevette el magát. Amit én is megmosolyogtam.-Nagyon makacs volt az biztos.-mondta.
-Hogy-hogy az volt?-kérdezte Marcus.
-Hát azért mondom azt, hogy volt mert azóta mióta elköltöztem Los Angeles-ből, nem találkoztam vele.Azóta nem hallottam felőle semmit. Habár ahogy őt ismerem/ismertem még mindig ugyan olyan makacs lehet.
-És, hogy nézett ki?-kérdezte Tom.
-Nagyon szép volt, a környéken ő volt a legszebb csaj. Minden srác vele akart járni. De mindig vissza utasította őket. Emlékszem mikor a bulizni mentünk egyszer, és volt ott egy srác aki olyan volt, hogy minden csajt megkapott akit csak akart. Nála is bepróbálkozott, de mindhiába. Mert jól elintézte szegény srácot.
-Akkor nem semmi csaj lehet.-húzogatta a szemöldökét Tom.
-De még mindig nem értem, hogy neked honnan ismerős ez a dal?-kérdezte Bobby.
-Onnan, hogy ezt a dalt ő írta, és énekelte-jelentette ki Sam.
-Azt akarod mondani, hogy aki most énekelt az előbb, az ugyanaz a csaj akiről beszéltél az imént?-kérdezte Tom.
-Igen.-válaszolta Sam.
-És mi a neve? Hogy hívják?
-Kristen-nek hívják.
-A neve is szép, a hangja is, akkor jöhet.
-Na azért álljon meg a nászmenet! Mégha Kristen is lenne az aki énekelt, nem beszélhetsz így róla. Értetted?-szólt rá Sam Tomra.
-Értettem.-felelte.
Majd körülnéztem, hogy itt van e még ő. Láttam amint a kislánnyal az ölében áll a pultnál.
-Mi az Rob? Csak netán megint a pincér csajszit lesed?-kérdezte Tom.
-De.-válaszoltam.
-Milyen pincér csajról beszéltek?-kérdezték a fiúk.
-Ott arról aki a pultnál áll az ölében egy kislánnyal.-mutatott a pult felé Tom.
-Öregem! Tényleg nem semmi az a csaj!-mondta Marcus és Bobby egyszerre.
Sam is oda figyelt, és úgy nézte mintha látta volna már valahol.
-Mi az? Csak nem ismered?-kérdeztem.
-Tisztára úgy néz ki mint Kristen, akiről beszéltem.-mondta.
-Mi?-kérdeztük mindannyian.....

( Kristen szemszög )

Miután ismét találkoztam avval a pasival, akivel a mosdónál találkoztam, vissza tértem a pulthoz. Majd Cam és Mandy jöttek be hozzám. Mikor hozzám értek Mandyt az ölembe vettem.
-Sziasztok! Hát ti?-kérdeztem.
-Szia! Mandy beakart jönni hozzád. Így bejöttünk. Remélem nem zavarunk.-mondta Cam.
-Aha, és én ezt higgyem is el?!-kérdeztem.-Vagy inkább Vicky-vel szeretnél találkozni?
-Is-is.-válaszolta.
Majd öntöttem nekik üdítőt.
-Kris!-szólt Mandy.
-Igen hercegnőm?-kérdeztem.
-Nem énekelsz most azon a színpadon?-kérdezte. Miközben ezt Steven is meghallota.
-Te énekelsz is Kristen?-kérdezte.
-Igen. Szoktam énekelni.-feleltem.
-Értem. És nem lenne kedved fellépni?
-Nem is tudom.-mondtam.
-Kris kérlek! Énekelj!-kért könyörögve Mandy.
-Aj, rendben. A te kedvedért énekelni fogok.
-Jaj de jó!-mondta édesen kacagva.
-Akkor tiéd a színpad Kristen.-szólt Steven.
-Oké.
-Hajrá Kristen!-mondta Cam és Mandy egyszerre.
Majd felsétáltam a színpadra, leültem a zongora elé és elkezdtem játszani az egyik régi kedvenc dalomat....

I still hear your voice, when you sleep next to me.
I still feel your touch in my dreams.
Forgive me my weakness,
but I don't know why.
Without you it's hard to survive.

Cause everytime we touch,
I get this feeling.
And everytime we kiss
I swear I can fly.
Can't you feel my heart beat fast?
I want this to last,
Need you by my side!

Cause everytime we touch,
I feel this static.
And everytime we kiss,
I reach for the sky.
Can't you hear my heart beat slow?
I can't let you go!
Want you in my life!

Your arms are my castle,
your heart is my sky.
They wipe away tears that I cry.
The good and the bad times, we've been through them all.
You make me rise when I fall.

Cause everytime we touch,
I get this feeling.
And everytime we kiss
I swear I can fly.
Can't you feel my heart beat fast?
I want this to last!
Need you by my side.

Cause everytime we touch,
I feel this static.
And everytime we kiss,
I reach for the sky.
Can't you hear my heart beat slow?
I can't let you go!
Want you in my life.

Cause everytime we touch,
I get this feeling.
And everytime we kiss
I swear I could fly.
Can't you feel my heart beat fast?
I want this to last!
Need you by my side!