13.-14.-rész

 Íme itt a várva várt folytatás.Tudom hogy egy hetet késtem vele...de nagyon, nagyon, nagyon, sajnálom. Remélem most evvel a dupla résszel, valamennyire kárpótolhatlak benneteket. :) Ha nem haragszotok meg, szeretnék egy szívességet kérni tőletek. Komizzatok! És nézzétek el, a hibákat amit esetleg találtok majd....Jó olvasást kívánok! Puszi! Dóry!:))(L)

( Kristen szemszög )

Miután véget ért a zene visszasétáltunk a pulthoz, majd mikor leültünk, Rob megkérdezte:                             -Mit iszol?-kérdezte. 
Hm...nem is tudom. Egy Amstel jó lesz.-feleltem. 
Bólintott, aztán Stevenek szólt, hogy két Amstelt kérünk. Miközben kikaptuk a sörünket, beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy ilyen táncpartnerrel még életében nem táncolt mint velem.                              -Öm..Köszi.-mondtam.
Éreztem, hogy zavarba jövök és az arcomat elönti a forróság   és piros színben fog nem sokára pompázni.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                -Igazán gyönyörű vagy amikor elpirulsz.-mondta egy mosoly kíséretében.                                                                       Az arcom most még jobban felvette a piros színt. Kényelmetlenül éreztem magam, ezért elfordítottam a fejem. „Hogy lehet valaki ilyen szexi, és ennyire jó képű?” –kérdeztem magamban. Hirtelen megéreztem a kezemen, egy meleg kéz érintését ami Rob keze volt, majd csak azt vettem észre, amikor az arcával közelíteni kezdett felém. És megcsókolt. Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam megmozdulni. Majd fél perccel később elszakadt az ajkaimtól, és csalódottan tekintett rám.  
–Sajnálom. Én...én nem... –kezdett volna a bocsánat kérésbe, de felemeltem a kezem, majd a két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam.   
Levegő hiány végett megszakítottuk a csókunkat, és a homlokát az enyémnek támasztotta, majd megszólaltam. 
–Ne kérj bocsánatot, azért amiért megcsókoltál.-mondtam mosolyogva.                                                               –Rendben.-mondta ő is mosolyogva. 
Majd ismét megcsókoltuk egymást. Először becézgetni kezdte az ajkam, aztán bebocsátást kért a nyelvével a szám feltérképezésére, amit én örömmel megis adtam. Levegő hiány végett ismét elkellett szakadnunk egymástól. Kinyitottam a szemem, és megint elvesztem azokban a csodásan szép szürkés-kék szemekben. Nem láttam, ott semmi mást, csak a vágyat felcsillanni, és boldogságot. „Mi? Boldogságot? Te aztán tényleg megbolondultál Kristen!”-dorgáltam meg magam. 
–Kristen! Hahó!-legyezkedte a kezeit Mandy a szemem előtt. Így képtelen voltam elszakadni Rob igéző szemeitől, amik fogva tartottak.  
–Igen Mandy?-kérdeztem, most már felé fordulva.  
–Álmos vagyok. Mikor megyünk haza?-kérdezte a szemét dörzsölgetve. 

–Aj, annyira sajnálom szívem, már is megyünk.-mondtam, majd a kezemeit kiszakítva Rob kezei közül az ölembe vettem Mandyt. Így sétáltam Robbal a nyomomban a fiúkhoz.                                                                     –Bocs srácok, de nekünk most ideje lesz mennünk, ugyanis Mandy mindjárt elalszik. Cam, ugye te most nem fogyasztottál alkoholt?!-kérdeztem.   

 –Hát...de igen.-válaszolta.  

–A francba! Most hívhatok egy taxit.-morogtam.   

–Szólhattál volna.-mondta Cam. 

–Hát köszönöm szépen. Ezentúl csak elnefelejtsem észben tartani, hogyha alkoholt szándékozom fogyasztani, akkor előtte szóljak majd neked,˝Hogy légyzsíves most ne fogyassz alkoholt, mert én igen.” Rendben?!-kérdeztem cinikusan.     

–Bocs. Nem így akartam mondani.-mondta.                                                                                                                       –Avval most nem sokat segítesz.-mondtam még mindig idegesen.  

-Hé Kris, ne húzdd fel magad.-mondta Bobby nyugtatólag, de nem sokat segített evvel.   

–Én nem húztam fel magam Bobby.-védtem meg magam.

–Na jólvan srácok, ne hogy egymásnak essetek itt.-szólt ránk Sam.-Majd Vicky és Rob hazavisz benneteket.                                                                                                                                                                           –Nem kell, majd hívok egy taxit.-mondtam, ugyan is nem akartam kényelmetlenül érezni magam azért, hogy annak a pasinak a húga fúvarozzon haza, akivel az imént folytattunk nyálcserét.

–Na azt már nem! Mindjárt lejár Vicky műszaka, aztán pedig haza viszünk titeket. –mondta most már Rob.                                                                                                                                                                                          –De én...nem kell ekkora felhajtást csinálni ebből az egészből. Majd hívok egy taxit és avval hazamegyünk.-mondtam.                                                                                                                                                  –Miről folyik a téma skacok?-kérdezt Vicky miközben letelepedett a fiúk közé.  

–Éppen arról, hogy a bátyád, azt tervezi majd te hazafuvarózol minket.Ugyan is én is meg Cameron is fogyasztottunk alkoholt, így egyikünk sem vezethet.-vázoltam neki a tényeket. 

-Felőlem. Semmi akadálya. Szívesen elviszünk titeket.-mondta kedvesen mosolyogva.  

–Erre igazán nincs szükség.-kezdtem volna belle ismét a tiltakozásba de Rob nem hagyta.                                –Amire nincs most szükség, az a taxi. És ne makacskodj! Kérlek.-kért avval a féloldalas mosolyával.  

Ó, hogy tud valaki ilyen szívdőglesztően mosolyogni?! Egyszerűen levesz a lábamról ez az ember.  

–Rendben.-egyeztem bele nagyot sóhajtva.                                                                                           –Remek. Akkor szerintem mi indulhatunk is.-mondta Vicky, majd felállt.                                                        –Oké. Örültem, hogy újra találkoztunk húgicám.-mondta Sam, miközben megölelt, és puszit nyomott az arcomra.                                                                                                                                                                          –Én is örültem.-mondtam, majd én is viszonoztam az ölelését, és a puszit.   

–Hát Kristen, igazán örültem, hogy megismerhettelek, ahogyan téged is Cameron.-ölelgettek meg minket a fiúk, és ők is ugyan úgy adtak két puszit, ahogyan Sam is.                                                                           –Tényleg, valamikor csaphatnánk egy jó kis bulit.Ti mit szóltok hozzá?-kérdezte Tom.                                    –Tényleg jó lenne egy buli.-egyeztek bele a fiúk, ahogyan Vicky is, Rob, is meg Cam is.                             –És te Kris? Benne vagy?-kérdezte Sam.                                                                                                 Mind az én válaszomra várt.  Hm...nem is tudom. Az igaz, hogy tényleg jó lenne egy bulit csapni velük. Hiába alig pár órája ismerem a srácokat, de mégis jól érzem magam velük.Mintha már ezer éve ismerném őket. De ott van Mandy. És ő vele mi lesz?! Csak nem hagyhatom magára az üres házban. Ezt szóvá is tettem, mire azt mondták, hogy evvel még  ráérünk később foglalkozni. Így tehettem mást, mint beleegyeztem, aminek mind nagyon örültek. Majd miután elbúcsúztunk kifelé indultunk a parkolóba. Cam ült előre Vicky mellé, mert ő válalta a navigáló szerepet. Mi Mandyvel és Robbal hátra ültünk. Közben Mandy elaludt az ölembe, így óvatosan ültem be a kocsiba, ne hogy felébreszzem.  

Rob összekulcsolta a szabad kezemet, a sajátjával. Felnéztem az arcára, mire ő ismét felvilanntotta azt a féloldalas mosolyát. Még szerencse, hogy ülök, különben biztosan elájultam volna. Én is viszonoztam a mosolyt. De egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak néztünk egymás szemébe. Időközben megérkeztünk hozzánk. Rob segített kiszállnom a kocsiból. 

-Köszönöm, hogy haza hoztatok minket.-köszöntem meg.                                                                      –Igazán nincs mit. Hiszen kollégák vagyunk, meg ha úgy vesszük barátok is vagyunk, vagy mik.-mondta Vicky mosolyogva.                                                                                                                               –Igen. Na de mi akkor most bemegyünk, mert már kezd egy kicsit nehéz lenni a kisasszony. Holnap találkozunk úgyis Vicky, és majd beszélünk. Vigyázzatok magatokra hazafelé.-öleltem meg Vicky, és adtam neki is az arcára két baráti puszit.Amit ő is viszonzott.                                                                                     –Akkor majd holnap.-mondta majd Cammel egy kicsit odébb álltak, így kettesben vagyis hármasban hagyva minket Robbal.                           

–Én nagyon jól éreztem magam ma este.-mondtam neki, és zavaromban lehajtottam a fejemet. 

Amit megint elöntött a pír. Az államnál fogva emelte fel a fejem, majd megszólalt.: 

-Annak örülök, ugyan is én is nagyon jól éreztem magam.Esetleg elkérhetem a telefon számodat?-kérdezte.                                                                                                                                                                Miután megadtam a telefonszámom, egy vérpezsdítő csókban részesített. 

–Jó éjt Kristen!-mondta.                                                                                                                      Mégegyszer megcsókolt, aztán Mandynek a homlokára nyomott egy puszit, majd Cammel kezet rázott, és beült a kocsiba, ami pilllanatokon belül egy lámpa villogtatással elhajtott... Ezután bementünk a házba. Cam rögtön a szobájába vonult.Majd  Mandyt felvittem a szobájába és lefektettem az ágyára, és betakargattam. Utána a szobámba vonultam én is. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán be fekeüdtem az ágyamba. Lepörgettem magamban a ma este történeteket....majd egy mosoly kiséretében fordítottam a fejem álomra...

( Rob szemszög )

Mikor hazaértünk egy jó éj puszi kiséretében köszöntem el Vickytől, és a szobámba vonultam. Lezuhanyoztam, majd az ágyamra dőltem...közben Kristenre gondoltam. Hihetetlen, hogy ennyire eltudott kápráztatni...Még soha senki sem váltott ki belőlem ennyi mindent, mint ő. Akár a mosolyával, akár azzokkal a gyönyörű zöld szemeivel, vagy az egész lényével...

Mikor megcsókoltam, nem tudom mi ütött belém. Nem akartam rá mászni, de egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg. De amikor viszonozta a csókot, a mennyekben éreztem magam. Akkor ott azt kívántam, bár soha se kéne elválnom tőle, bár így maradhatnánk örökre... Ezekkel a gondolatokkal a fejemben fordítottam álomra a fejem...  

Másnap reggel késésben siettem az iskolába. Mivel késtem így nyugodtan engedélyeztem a diákoknak az óra hátra lévő részében, hogy játszhassanak. Ugyan így tettem az összes órán a mai napon. Ugyan is a gondolataim egészen másvalahol járt, vagyis inkább más valakin járt... 

                                     

( Kristen szemszög )

Azóta nem is találkoztan Robbal, ahogy a fiúkkal sem. De az megnyugtatott, hogy Rob szinte mindennap felhívott, és beszélgettünk.  

Vickyvel is egészen jól össze barátkoztunk, aki véletlenül elszólta magát, hogy a hétvégére az öcsémmel beterveztek egy város nézést. Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. Épp ellenkezőleg.

-Tényleg nincs semmi baj. Tulajdonképpen nagyon is örülök neki. Jó végre ilyen boldognak látni az öcsémet. És különben, téged is nagyon megkedveltelek, és örülnék, hogyha közted és az öcsém között komolyabbra fordulna ez az egész. És ahogyan Camet ismerem, minden a legnagyobb rendben lesz.-bátorítottam mosolyogva.                                                                                                                                         –Köszönöm. Én is nagyon megkedveltelek. És annak is nagyon örülök, hogy ilyen kedvesen fogadod, hogy én meg az öcséd...tudod.-mosolygott, most már ő is boldogan.                                                                  –Én köszönöm, hogy miattad újra boldognak látom őt, hosszú idő után.-majd hálásan megöleltem.                    –Tényleg Kristen, nem lenne kedved, holnap vásárolni velem?-kérdezte.  

-Tudod, nem igazán vagyok oda a vásárlásért, de azért elmegyek veled.-mondtam.                               –Nyugi én sem vagyok annyira oda érte.-mondta nevetve.                                                                             Miután lejárt a műszakom, haza indultam. Mikor haza értem, és beléptem az ajtón, a két legjobb barátnőm a nyakamba ugorva fogadtak.

 –Kristen! Kristen! Annyira hiányoztál nekünk!-vísították a fülembe egyszerre.                                      –Nikki, Ash? Ti is nagyon hiányoztatok nekem. De mikor jöttetek, és hogy kerültetek ide?-kérdeztem miközben helyet foglaltunk a kanapén.       

–Hát már 3 órája itt vagyunk. És, hát gondoltuk meglátogatunk titeteket.-mondta Ash.                            –Oké, de biztosan van még itt valami. Nyögjétek már ki.-kértem.                                                             –Igazság szerint itt New Yorkban fogunk dolgozni. Peter a modelügynök, felkeresett bennünket, hogy mivel visszajön New Yorkba dolgozni, szeretné ha mi is vele jönnénk, és hogy nála dolgozzunk.Már mint modelként természetesen. Mi pedig elfogadtuk az ajánlatát, és ezért vagyunk itt.-mondta Nikki.

–Úh, hát ez remek csajok. Gratulálok. Végre teljesült az álmotok. Nagyon örülök nektek.-mondtam, és megöleltem   mindkettőjüket.                                                                                                                                                –És hol fogtok lakni? Vagy azt is az az ügynök intézi el nektek?-kérdezte Cam.                                       –Mivan? Mit éntézett el ki?-kérdeztem értetlenül.

–Hát az ide jövet Peter intézte el nekünk, és azt is mondta, hogyha kell még lakást is szerezz nekünk.-mondta Ash.  

Mi van? Na azt már nem. Ezt nem hagyhatom.  

–És ti elfogadtátok?-kérdeztem.  

–Még nem.-felelte Ash.                                                                                                                          –Oké. Én örülnék neki, hogyha itt maradnátok, mármint, hogyha ide költöznétek. Van még egy üres szobánk. De azt is megoldhatjuk, ha külön szobában szeretnétek lenni.-mondtam.  

–Mi nem akarunk zavarni...-kezdett bele Ash, de én közbe vágtam.                                                        –Na, ilyet mégegyszer meg ne halljak Ashley Michele Greene! Még hogy zavarnátok?! Cöh... Dehogy is. A mi házunk, az a ti házzatok is.Ahogy otthon L.A-ben is. Így itt is. Úgyhogy nincs vita! Szóval, külön szobába szeretnétek lenni, vagy nem?-kérdeztem.  

–Jó lesz nekünk egy szobában is.-mondták egyszerre.                                                                                   Majd Cam segítségével együtt cipeltük fel a lányok cuccait az üres szobába. Mi lányok berendeztük a szobát, utána lementünk valami vacsorát készíteni. Miután meg vacsoráztunk, a lányokkal fel mentünk a szobámba, és beszélgetni kezdtünk.  

Időközben Mandy elaludt, így őt átvittem a szobájába. Mikor visszaértem a szobába ismét beszélgetni kezdtünk a csajokkal. Mindent elmeséltek arról, hogy mik történtek azóta L.A-ban mióta eljöttünk. Ahogy én is elmondtam nekik mindent, ami itt történt velünk. 

Mikor ott jártam, hogy Sammmel és a haverjaival találkoztunk, Nikki szószerint leesett az ágyról. Ugyan is mi előtt Sam elköltözött, ő és Nikki egy párt alkottak. De amikor meséltem nekik Robról, szinte leselehett lőni őket, annyire örültek, hogy végre valaki nekem is felnyitotta a szemem. Egyszerűen imádtam ezeket a csajokat. Értük akár még meghallni is képes lennék. Ash pörgős, és néha bosszantó kis törpe,de attól függetlenül nagyon nagy szíve van. Nikki, ő más karakter, ő naív, és egy kicsit agresszívabb, de attól függetlenül neki is nagy szíve van. Nem is tudom mi lenne velem nélkülük Egész éjjel beszélgettünk, addig amíg el nem nyomott minket az álom... 

( Rob szemszög )

Azóta az este óta nem tudtunk találkozni Kristennel. De az az egy vigasztalt, hogy hallhattam a hangját. Ugyan is mindennap felhívtam, és órákat beszélgettünk.  

–Hé haver! Figyelsz te rám egyáltalán?-kérdezte Tom, miközben belebokszolt a válamba.                               –Bocs, mondd mégegyszer.-mondtam.                                                                                                    –Csak nem Kristen körül jár az eszed?-kérdezte.  

Hát igen. Tom volt az akinek mindig mindent elmondtam.                                                                             –Igen. –mondtam.  

-Jól el vette az eszedett Kristen. Habár nem is csodálom. Nem semmi csaj az tuti.  

– Hát nem. Minden egyes pillanatban ő rá gondolok. Teljesen megőrjít ez a nő. Még az álmaimban is ő szerepel.-valottam be.  

–Látszik rajatd haver! És ahogyan Kristenen is láttam, te sem vagy közömbös a számára.-mondta.              Ezt tudtam én is. Hiszen ő maga mondta, hogy jól érezte magát. És ő is vissza csókolt. Még most is érzem az ajka édes ízét, hogy ha csak arra gondolok. Bár itt lenne most velem, és csókolhatnám, ölelhetném. Nagyot sóhajtva kortyoltam bele a sörömbe.  

Tommal még egy ideig beszélgettünk aztán haza ment.                                                                                    Közben meg érkezett Vicky is.                                                                                                              

-Szia Bátyó!-köszönt miközben puszit nyomott az arcomra. 

–Szia Húgi!-köszöntem én is.-Milyen volt a napod?-kérdeztem.  

–Igazán jó.-kezdett bele, miközben leült mellém és a lábait az ölembe rakta.-Megbeszéltük Krissel, hogy holnap vásárolni megyünk.-mondta.  

-Hiszen te utálsz vásárolni.-mondtam.                                                                                                    –Igen, ahogy Kristen is.-mikor ezt kimondta, mosolyra húztam a számát.-De éppen ezért döntöttünk úgy, hogy elmegyünk vásárolni.                                                                                                                   –Ennek örülök.-mondtam mosolyogva.          

–És, majd mondok neki néhány jó dolgot rólad.  

–Ne merd!-fenyegettem meg játékosan.  

–De hogy is nem. Nagyon is megkedveltem Kristen. És mivel te vagy a bátyám akit nagyon imádok, ezért szeretném, ha ti ketten összejönnétek. Látom rajtatok, hogy nem vagytok közömbösek egymással.-fejezte be a mondatát, aztán pedig fel ment a szobájába.

Remek, pont a húgom akar összehozni Kristennel. Na nem mintha nem örülnék annak, hogy én is Kristen...de akkor is. Örülök, hogy Vicky is ennyire szeretné, ha köztem és Kris között lenne valami.  

De ekkor még nem nem is gondoltam volna, hogy ez nem lesz majd olyan könnyű...