Valentin napi szösszenet!

( Rob szemszög )

Mivel ma van Valentin nap, így azt a meglepetést szerveztem kedvesemnek, hogy megkérem a kezét. Már mindent elintéztem a meglepetésemmel kapcsolatosan. Ebben a segítségemre voltak a barátaink is. A lányok segítségével Kristen is eltud majd utazni Párizsba.
Igen Párizsba, a szerelem városába.Foglaltattam egy asztalt az Eiffel-torony előtti éteremben. Ugyan is azt tervezem, hogy az Eiffel-toronynál szeretném majd megkérni a kezét.
Foglaltattam, egy öt csillagos szállodában egy lakosztályt is, ahol megkértem őket, hogy tegyék romanitikussá a lakosztályt.
Már korán reggel felébredtem, és elvégeztem a reggeli teendőimet, még reggelit is készítettem. Talán, még túl sokat is.Mikor készen lettem a reggeli készítésével Vicky jött le a lépcsőn.
-Jó reggelt drága húgicám.-köszöntöttem egy reggeli puszival.-gyere ülj le, készítettem reggelit.Válassz a kedved szerint.-miközben leült.
-Üm...neked is jó reggelt.Látom ideges vagy a mai este végett.-mondta.
-Bevallom. Igazad van.-mondtam, majd nekiálltunk reggelizni.
Időközben meg érkeztek a fiúk is. Akik neki álltak falatozni, addig amíg én elkészülök. Miután elkészültem, elindultunk a reptérre. Ugyan is a srácok is ott szeretnének lenni.A lányok meg Kristennel fognak megérkezni Sam kíséretében.
Egész oda úton, azon idegeskedtem, hogy mi lesz majd a válasza....

( Este az étteremnél )

Már az étteremben voltunk, ahová pillanatokon belül meg érkezik szerelmem is. A srácok is idegesen vártak, hogy mi lesz majd Kristen válasza. Ahogyan én is. Fura volt, hogy a srácok is ennyire idegesek. Ezen fel is nevettem, mire ők kérdő pillantásokkal néztek rám.
-Mit nevetsz?-kérdezték.
-Csak azt, hogy most jelen pillanatban...csak nekem kéne idegeskednem, erre tik is ugyanúgy néztek ki  mint én.-nevettem el magam, mire ők is velem együtt nevettek.
Eközben meg érkeztek Samék is. Körül tekintettem, hogy merre látom Kristent, de sehol sem láttam. Éppen megakartam kérdezni, hogy hol van, mikor Sam háta mögül kikukucskált.  De mikor megpillantottam, a lélegzetem is elállt. A haja loknikban hullottak a csupasz vállára, egy enyhe smink borította az arcát, és egy csoda szép kék színű pánt nélküli térdig érő selyem ruhát viselt. Egyszerűen gyönyörűen festett, most is mind mindig. Nem bírtam tovább, és odaléptem hozzá,majd csókot leheltem az ajkaira.
-Egyszerűen elképesztően festesz.-súgtam a fülébe, amitől libabőrős lett.
-Te is remekül nézel ki.-mondta, majd ismét megcsókoltam.
Megfogtam a kezét, és kisétáltunk a srácokkal a nyomunkba az Eiffel-toronyhoz.Ahol Tom a kezembe adta a gitáromat, majd elkezdtem neki játszani, azt a dalt, amit nagyon szeretett tőlem...

                                                          Robert Pattinson-I'll Be Your Lover, too

Miután véget ért a dal, mindenki tapssal, míg a szerelmem csókkal jutalmazott.
A gitárt vissza adtam Tomnak, majd nagy levegőt véve térdepeltem le szerelmem elé, és a kezembe vettem a bal kezét és megszólaltam.:
-Szerelmem. Mikor először megpillantottalak, már akkor rabul ejtettél. Mikor kimondtad, hogy te is viszont szeretsz, az volt életem talán legcsodásabb pillanata. Minden veled töltött idő maga volt a mennyország. Ígérem, örökké szeretni foglak. Szeretném, ha minden reggel melletted kelhetnék fel, és minden este melletted feküdni le...Kristen James Stewart hozzám jössz feleségül?-kérdeztem, majd kinyitottam a kis dobozkát.
Mindenki síri csöndben, ahogyan én is vártuk Kristen válaszát.
-Még mielőtt válaszolnék, a feltett kérdésedre, én is elszeretném mondani az érzéseimet.-bólintottam, majd folytatta.-Amikor elsőnek találkoztunk te is rabul ejtettél.Sokáig féltem bevallani, még magamnak is, hogy -hogyan érzek. Féltem attól, ha bevallom az irántad érzéseimet neked, később szenvedni fogok. Ahogyan annak idején az édesanyám. De végül, mégis bevallottam az irántad érzett érzéseimet. Még soha életemben nem voltam olyan boldog,mint az elmúlt időszakban. Hálás vagyok neked mindenért. Azért, mert törödtél a testvéreimmel, és velem is. Én is nagyon szeretlek! Az életemnél is jobban....éppen ezért nem engedhetem, hogy miattam szenvedj. Ezért a válaszom Nem. Sajnálom.-mikor kimondta, hogy nem.
Minden összedőlt bennem. Nem tudtam tovább ott lenni, ezért felálltam és el rohantam. Hallottam amint utánam kiabálnak, de nem fordultam vissza, hanem tovább szaladtam. Majd egy nagy csattanást, és egy hangos sikolyt hallottam mögöttem. Sokan síkítani kezdtek, mire megálltam, és visszafordultam, hogy mi történt. Sokan egy csoportba voltak.Megkérdeztem az egyik embert, hogy mi történt.
-Egy balfasz... elgázolt egy csajt.-válaszolta.
Közelebb mentem, hogy hátha tudok segíteni. De mikor megláttam, hogy ki az akit elütöttek, megtorpantam. Gyorsan leguggoltam és az ölembe vettem szerelmem testét.
-Szerelmem. Kristen! Térj magadhoz.-szólítgattam.-Kérlek mondj valamit. Ne csináld ezt velem.-kértem.
-Rob...-szólalt meg.
-Ó, Kristen...annyira sajnálom, hogy úgy elrohantam.Nem kellett volna elrohannom.Kérlek bocsáss meg.-mondtam miközben a haját simogattam.
-Nem, haragszom. Én kérek tőled bocsánatot.
-Hisz neked nincs miért bocsánatot kérni.-mondtam.
-De, sajnálom, hogy nemet mondtam.
-Nem haragszom.
-El kell, hogy mondjak valamit. Így majd megérted, hogy miért mondtam nemet.-köhögött, majd folytatta.-ezelőtt két hónapja voltam az orvosnál, aki megállapította, hogy rákos vagyok.
-Mért nem mondtad el?-kérdeztem.
-Mert nem akartam, hogy szenvedj.Ahogy most sem akarom.
-Ezért mondtál nemet?-kérdeztem mire bólintott.
-Én kis butus Krissem.
-Tedd fel újra a kérdést.-kért.
-Milyen kérdést?
-Hát, hogy hozzád megyek-e.
-Kristen James Stewart, hozzám jössz feleségül?
-Igen.-majd felhúztam az újára a gyűrűt.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondtam, és megcsókoltam.
-Kérlek ígérd meg nekem, hogy új nem csinálsz semmit örültséget, és hogy vigyázol a srácokra.És hogy új életet kezdesz nélkülem.-kérte.
-Nem, majd együtt...-kezdtem volna bele...de félbeszakított.
-Kérlek ígérd meg.
-Ígérem.
-Köszönöm. Szeretlek...-mondta,és lecsukta a szemeit.
-Szerelmem. Ne!!!! Nem hagyhatsz itt!!! Nem, és nem!!!!!-kiáltottam zokogva....
Meghalt. Itt hagyott....


UI: Tudom, hogy ezért a kis szösszenetért megtudnátok ölni....de lenne egy kérdésem...
Szeretnétek-e ha ennek a kis rövid novellának vagy mi...az eleje addig, hogy Rob felteszi a kérdést Krisnek, a későbbiekben, vagy is majd a folytatásban benne legyen-e, vagy sem???
---Puszi---Dóry---